Kézi fafaragás. Egy ősi hagyomány. Azokat az időket eleveníti fel amikor kihajtotta a juhász a maga kis nyáját a legelőre. Ő pedig leheveredett a friss pázsitra. Míg a terelő kutyák, a magyar pulik jól végezték a dolgukat. Elég volt fél szemmel rá rá pillantani legelő juhokra, addig előhúzta zsebéből a kis bicskáját és az éppen útjába keveredő botot, fa darabot felkapta és farigcsálta. A nádsípját is maga készítette. Az alábbi darab az már egy kicsit gyakorlottabb kezek munkáját tükrözi. Valószínűleg fafaragó szobrász alkotta. Már a lóversenyek időszakából való lehet. Lóhajtó fogat formája azt tükrözi.